Határtalanul 2017

A Szepesség gyöngyszemei… - kirándulás a Felvidéken

HATÁRTALANUL!

2017. április 19-21.

 

2017. április 19-én háromnegyed 6-kor izgatottan ültem le Luca mellé a buszon. Miközben az indulásra vártunk, azokra a csodás tájakra gondoltam, amiket majd megnézünk.

Már nagyon rég, és nagyon vártam ezt a napot.

                Hat órakor végre elindultunk és miközben integetve búcsúztunk szüleinktől iskolánkat egyre kisebbnek láttuk visszatekintve. Hosszú út állt előttünk, de barátaim nem hagytak unatkozni. Hat óra utazás után érkeztünk a Bátkai Alapiskolába. Csípős, borongós nap volt. Mindenki összehúzott kabátban és csuklyával a fején szállt le a buszról.

A hat pavilonból álló, kilenc évfolyamos iskola nagyon szép, rendezett környezetben épült. Megtudtuk, hogy itt a legjobb jegy az egyes, és hogy 500 diák jár ide a környék 13 településéről. A pavilonokat fedett folyosók kötötték össze és köztük nagy zöld terekkel, ahol a diákok kedvükre szaladgálhattak.

A kedves fogadtatás után ismét útnak indultunk. Utazás közben a településeket jelölő táblákat néztem, és arra lettem figyelmes, hogy egyre kevesebb magyar szót látok. Mintha egy másik világba jutottunk volna, és az ismerős tájakat elfújta az egyre hevesebben fújó szél és a szállingózó hó.

Ahogy feljebb és feljebb kanyarogtunk a szerpentineken, egyre sűrűbben esett a hó, és végül a járhatatlan utakon elég kalandos körülmények között érkeztünk meg hatalmas kerülővel a szállásunkra, Tátralomnicra. A meleg vacsora nagyon jólesett, a kényelmes ágy pedig még jobban a hosszú és fárasztó nap után. Másnap a reggeli, hát az valami leírhatatlan volt. Mindent találtunk az asztalon, ami szem-szájnak ingere. A bőséges reggelit azonnal le is tornáztuk, amikor a Bélai-cseppkőbarlanghoz gyalogosan mentünk fel a majd 20 cm-es hóban. Megérte a fáradozást, mert csodálatos látványban volt részünk az egy órás túra alatt. Láthattuk a cseppkövek minden formáját, zenét hallgattunk egy teremben, amelyet kiváló akusztikája miatt koncertek rendezésére is használnak. Nem is kívánkoztunk nagyon ki, mivel itt kellemes 10 fok körüli hőmérséklet volt, miközben a tájra tovább szakadt a hó. Tavaszias időre számítottunk, de téli túra lett belőle, csak sítalpakat és szánkót nem hoztunk magunkkal.

Lőcse, Késmárk, Szepescsütörtökhely, Igló, Almássyak, Rákóczi család, Turzó-ház, templomok és főterek… Mindent megnéztünk figyelmesen, majd este, a jól megérdemelt vacsora után összegyűltünk és lépésről-lépésre lejegyeztük, hogy mire is kell majd emlékeznünk és miről kell mesélnünk, ha otthon megmutatjuk szüleinknek a fotókat és élménybeszámolót tartunk.

Az utolsó nap Eperjesre és Kassára látogattunk. A busz egyre csendesebb lett, ahogy közeledtünk Mór felé. Talán az átélt élményekre gondoltunk, talán elfáradtunk, mindenesetre nagyon jól éreztük magunkat. Hogy így legyen, arról egy „jófej” idegenvezető: András, egy nagyon kedves autóbuszvezető: Gábor, és tanáraink, -  akik sokat viccelődtek – gondoskodtak.

                200 fotó, elbűvölő tájak, hegyek, völgyek, barlangok, kastélyok, várak, városok és felhőtlen hangulat jellemezte a feledhetetlen három napot. Köszönjük!

 

                                                                                                              Groszeibl Sarolta 

                                                     a Móri Dr. Zimmermann Ágoston Általános Iskola 7. a osztályos tanulója